Helló mindenki! Nester Grass vagyok, egy hétköznapi
lány. A szüleimmel és a testvéreimmel eddig Lyon-ban éltünk. Egy szörnyű
balesetben az egyik testvérem és szüleim életüket vesztették. Aghata néni lett
a gyámom, így odaköltöztem hozzá Párizsba. A költözésem gyorsan zajlott, mert
nem igazán volt cuccom, mert az a házunkba égett el….. Hát igen egy gyújtogató
miatt ment tönkre az életem. Mellette még az is… De ezt inkább felejtsük el.
Agatha-nak hála az átiratkozásom zökkenőmentesen ment, már csak a papírokat
kell aláírogatnom. Ezt rögtön az első napomon meg is tehetem, ami holnap lesz.
Előtte elmegyek egy butikba ruhákat venni, mert már csak néhány vacak van. Szerencsémre
pont volt egy butik a lakás közelében.
Egy kedves fiatalember fogadott és kérdezte, hogy kell e
segíteni. Csak megráztam a fejem, és mentem nézelődni. Volt egy nagyon csinos
blúz, amiből két szín is tetszet, csak nem tudtam eldönteni, melyik szín állna
jobban. Annyira elmélyedtem a gondolataimba, hogy észre sem vettem, hogy mögém
lépett valaki.
-
A
lila jobban állna rajtad, mint a vörös. - szólt hozzám egy fiatal női hang.
Amikor ránéztem egy velem egykorú hosszú ezüsthajú lány állt.
-
Szerinted
is? Akkor ezt veszem meg. – mosolyogtam rá.
-
Jó
ízlésed van. Ezek a legújabb darabok. Új vagy itt? Még soha nem láttalak
errefele.
-
Igen.
Nemrég költöztem ide Lyonból. Itt lakok egy saroknyira.
-
Melyik
suliba jársz? A Sweet Amorsba? Az van ide a legközelebb.
-
Igen
oda. Holnap kezdek. De most mennem kell. Még találkozunk. Szia!- és el is
rohantam a kassza felé. A vásárolt holmikkal a kezemben haza is indultam, de az
ajtónál….. bumm…. Nekem jött valaki.
-
Ember
nézz már a lábad elé!- Kiállított rám a vörös hajú fiú.
-
Hagyd
már Castiel! Nemcsak ő a hibás, te se figyeltél. Gyere, felhúzlak. – Nyújtotta
felém a jobbját, amit el is fogadtam.
-
Köszönöm,
és… hát… izé… sziasztok. – Most már futólépésben mentem hazáig futottam.
Az utolsó sarok előtt lassítottam vissza lépésbe. A ház előtt
már ott állt a nénikém kocsija. Ezek szerint ma korábban végzett. Saját cége
van, de fogalmam sincs mi a munkája. Nem beszél róla, de nem is érdekel annyira.
Csak köszöntem neki és fel is rohantam a szobámba.
Ott elővettem a konzolom és játszottam vele egy darabig. A
kedvenc játékommal a *„The war of Sennya ”. Itt is van egy alapstory, ami
alapján fut a történet, vannak különböző küldetések is amiken varázstárgyakat
fegyvereket lehet megszerezni. Lehet egyedül és csapatban is játszani, szóval
sokat találkozok játékon belül más játékosokkal is. Néha jó az, ha segítünk
egymásnak. Már napok óta látom, hogy szenved valaki egy fa körül, biztos a
mérgezett gyümölcs küldit próbálja végig vinni, mert itt lehet megtalálni a fő
összetevőjét. Már párszor ráírtam, hogy segíthetek-e de neki nem kellett. Na,
mindegy.
-
Nessi!!-
hallottam Agatha hangját- Most már aludjál! Holnap iskola!
-
Megyek,
megyek. Jó éjt!- és tényleg már elmúlt 11 óra.
*Megjegyzés: A játék neve kitalált, nem akartam létező
játékot használni. J
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése